S reggel felkelek. Régi emlék képe fogad. Borult az égbolt, még nem hallani a madarakat. 
Sötét egy nap, mégis kedvem csak fogozza. Sok gondolat kavarok a fejemben, és talán ezt a bejegyzést soha be nem fejezem, hisz ol sok minden bánt, a szavak mégsem jönnek. Sorról sorra szenvedek a szavakkal. Nem megy, mintha kifogytak volna belőlem. S mikor lenne igazán mondandóm, sosem jutok esélyhez, hogy meg írjam.
Rengete bennem a kétely, hogy ki szeret s ki nem. S ha szeret is mért bántja a szivem. Fájó pont ez nekem. 
A héten nem sok minden történt, itt volt barátom s veszekedés lett a vége. 
Mindjárt indulnom kell suliba, most nm tudok hosszabban írni, de gondoltam jelentkezek, hogy élek és délután, majd többet regélek.

Tudom, hogy megint el vagyok maradva... Nem tudom igazából mi van velem és nem is akarom magamat mentegetni, de egyszerűen annyi bántó gondolat és bántó eseményen mentem keresztül mostanában, hogy úgy tűnik azzal próbálom magam elzárni a valóságtól, hogy Odaátot lesek. Meg még le is betegedtem. De ha itthon maradnék tuti beleőrülnék a gondolataimba és már most is elég bolond vagyok köszönöm. Egyébként, vagyis nem egyébként, de látom, hogy azért vagytok visszatérők. Egy alap látogatási szám minden nap megvan, még ha nem is adok életjelet nektek. És ezt nagyon köszönöm, még ha "hangot" nem is adtok.
Egyébként, az a nagy büdös helyzet, hogy egy ember tudja az osztályból a skizofréniémat. Amit alapból nem akarok nagy dobra verni. És hát egy másik osztálytársam bevágta ma biosz tanárnak azt a kétdést, hogy mit gondol a skizoról. Nekem se kellett több... Agy elborul... hogy tuti Ő mondta el. És rábasztam. Akarva, akaratlanul is már bunkón viselkedtem vele. Egy napot élnének csak abban, hogy nem tudják mi valóság és mi nem... Inkább meghalnának. De még él bennem a remény, hogy nem ez történt... és csak a paranoia. Ha meg mégis nekem van igazam... akkor gatya.
Emellet a kapcsolatban sem érzem teljesen biztosnak magam. És az a probléma, hogy miközben erről gépelek is hitegetem magam, hogy minden rendben... A legborzasztóbb az egészben, hogy tényleg nem tudom eldönteni, hogy a skizofrénia miatt érzem most ezt, vag tényleg gond van a kapcsolatommal. Gyűlölöm ezt.... Ez olyan valaki öljön meg érzetet ad..
Valami mélyen szántó gondolatot is akartam mondani nektek mára de hát mivel nem jött össze... mert gatya vagyok mind lelkileg, mind mentálisan és fizikálisan is, így azzal zárom a bejegyzést, hogy metál napot mindenkinek. \m/

Sajnálom, hogy nem tudtam írni. Valahogy akárhányszor akartam volna, mindig valami közbe szólt. Mikor pedig végre lett volna időm, akkor meg már túl fáradt voltam és beájultam az ágyba. A hétvégémet pedig a barátomnál töltöttem, tehát az az időszak is ki volt lőve blogolás szempontjából. 

Így hát kénytelen vagyok mindet ebbe az egy bejegyzésbe súvasztani. Remélem azért világos lesz. Próbálok nem össze vissza magyarázni mindent.

Tehát akkor a suli... Mint azt tudjátok, új osztályba járok. Még most is vagy eddig még nagyon jó arcok. Bár egyszer kétszer képesek kiakasztani de ezt a jó értelemben, Ma is sikerült elég rendesen kiégetniük. Konkrétan agyhalottnak éreztem magam, pedig csak 6 órám volt. Az egyik srác eléggé érdekesen viselkedik velem, valójában nem igazán tudom mire vélni a viselkedését. Mindig köszönget, néha be-be szólogat de aztán azt javtja. Nem tudom mire megy ez ki. Eléggé nyomaszt ez a dolog engem, vagy hogy is mondjam. Másik sráccal eléggé összehaverkodtam, ami egyébként rám nem nagoyn jellemző. A fiúkkal pont hogy nem szoktam annyira jóban lenni. De ez a srác mellém ül, meg beszélgetünk. Nincs vele gond csak borzalmasn kiégető. Szóval őt sem tudom nagyon hova tenni. Igazából az, hogy egész jól elvagyunk ma derült ki, mert, hogy a lány aki mellett ülni szoktam nem jött suliba, aztán ez sült ki belőle. Plusz van még egy srác, még testvéremmel haditornázott régen, nagyon régóta meg akartam már kérdezni tőle hogy tényleg Ő e az, de a mai napon megelőzött. Sétáltunk egy darabig együtt és megkérdezte hogy Tesómnak vagyok-e a huga. Na ez most elég gyökérül hangzik de azért remélem értitek. Suliról egyenlőre ennyit.

Barátomnál töltöttem a hétvégét, mint ahogy azt fent is említettem. Elvonatozott hozzám mert hogy 100 km-re lakunk egymástol.. csodálatos ám... Bár az előző hetet egy jó nagy veszekedéssel zártuk, annál jobb volt most ez a hétvége. S bár megbeszéltük, le kellett még valahogy vezetni a felgyülemlett feszültséget és meg is tettük khm.. a magunk "piszkos" módján..
Emellett végre úgy érzem a szülei is jobban elfogadnak. Persze eddig is elfogadtak és talán.. sőt nem is talán.. inkább biztosan annak az oka volt most a közvetlenségük hogy én is oldottabban viselkedtem. 

Átevickéltem az első napon is. Kapásból a hatodik óránk elmaradt, tehát öt órám volt. Eddig minden rendben az osztállyal rengeteget nevettem, és össze is barátkoztam 1-2 emberrel. Persze azért valamilyen szinten hiányzik a régi osztály biztonságot adó érzete, hogy velük már összeszoktam stb... De ha itt nem lesz semmilyen konfliktus, vagy kötekedés akkor még jobb lesz mint az előző.
Hazafele, már együtt jöttünk egy darabig az osztály egy részével. Minden esetre érdekes volt, és majd kiderül végül mi sül ki ebből. 
Az angol tanárom valami borzalmas. Leginkább pofán vágnám vagy beleverném a fejét az asztalba.
Idegörlő egy nő.
 Majd holnap kiderül még mi lesz... Nem mondom, hogy nem vagyok kicsit ideges... de azért lényegesen jobb.

Reggel elintéztem az átiratkozásomat... persze ideges voltam már akkor is hogy újra be kell illeszkedni. De... Egy olyan osztálytrsam lesz aki általános suliban is az volt és hát szépen szólva szétbaszta a gyerekkorom... Többek között Ő az egyik oka amiért sosem fogadtam el magamat igazán.. Ami azért nem a legnagyobb boldogság. Emiatt most tripla ideg van bennem.Gyomor ideg mi egy más.
Egyébként nagyon jók az óráim mert kevés van stb... a tanárok többnyire ugyan azok maradtak, egy két kivétellel. Az osztályfőnököm nem volt épp a legboldogabb, hogy elmegy a legjobb tanulója az osztályából. Bár mostmár én sem vagyok az, mert kibasztam magammal elég rendesen, hogy lehet vissza kerülök abba ahonnan végre kikerültem és megint a piszkálódás célpontja leszek..
Mindenki azt mondja, ne aggódjak előre, mert ez úgy is holnap fog kiderülni.. De mi van, ha senkinek nem leszek szimpatikus.. kiutálnak.. én leszek az osztály gyökere akit mindenki piszkál és egy barátja sincs az osztályban stb... Még akkor is kevésbé rettegtem mikor kilencedikbe mentem. Persze úgy gondolom ezek a gondolatok normálisak. Csak nem értem bennem mért fogalmazódnak meg, mikor alapból egy eléggé leszarom t(hosszúi)pusú ember vagyok. (képtelen a laptopom a hosszú i begépelésére, bocsi és már csak azért sem másolok ki sehonnan egyet)
Bár ennek már a skizofréniám lehet az oka.
És a legparább, hogy tudom furcsa vagyok és mi van ha Ők majd ezt nem lesznek képesek elfogadni. És tényleg véglegesen kibasztam magammal. A mostani osztályom elfogadta és normálisak voltak magukhoz képest. Csak attól félek a jót eldobtam a viszonylagos jóért. Csak szeretnék jó helyre kerülni végre... ahol nincs hatszáz órám és nem is vagyok az osztály kiközöstett bolondja.

Ez kb olyan egy skizofrén naplójás bejegyzés lett XD